Szeptember 8. – Kisboldogasszony ünnepe

A hatodik fő Mária-ünnep. Ekkor, szeptember 8-án ünnepelték Mária születését, amire apokrif írásokban találhatunk utalásokat. Mivel a hagyomány szerint Mária egy keddi napon született, Kisboldogasszony napjára úgy készültek, hogy előzőleg hét kedden keresztül böjtöltek és imádkoztak.

A Nagyboldogasszony napjától Kisboldogasszony napjáig tartó körülbelül háromhetes időszakasz – a két Boldogasszony köze – különleges időszakasznak számított, amihez rengeteg hagyomány és rítus kapcsolódott. Például nagy becsben tartották az ekkor tojt tojást, amit varázserővel ruháztak fel. Úgy vélték, hogy tavaszig is eláll, s néha pajzánkodva megjegyezték, hogy szerencsés az a gazda, aki a tojásait két asszony között tudhatja. Sok helyütt ezt a három hetet tartották a legalkalmasabbnak a búzacséplésre. Ilyenkor szellőztették a ruhákat is, mert úgy hitték, akkor nem tud majd belemenni a moly. Szintén e három hét alatt gyűjtötték be a gyógyfüveket és -virágokat. Az eladósorban lévő lányokat menyasszonynak, az érett legényeket vőlegénynek öltöztették, akik aztán szent helyekre zarándokoltak, mert úgy tartották, a jó házassághoz Mária áldására van szükség, és ez az időszak különösen alkalmas volt a felkészülésre.

Végül aztán elérkezett Kisboldogasszony napja. E nap fontos momentuma volt a napfelkelte várása: az emberek egy helyi magaslaton összegyűlve, imádkozva várták a kelő napot, mert úgy gondolták, aki elég tiszta és érdemes rá, az megpillanthatja a Napban a bölcsőben alvó kicsi Máriát, a Kisboldogasszonyt. Amikor felkelt a Nap, úgy mondták egymás közt, hogy megszületett a Napot szülő asszony.